Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történetek

2010.10.14
                                                 Erőszak a családban. 
Nagyon sok család él e világon,ahol az erőszak szinte mindennapos,még sem kerül napvilágra. Miért? - Mert azok az emberek,akik ilyen körülmények közt élnek,a legtöbb esetben nem a valós képet mutatják a külvilág felé.Boldogságot,megelégedettséget színlelnek.Álszenteknek is nevezhetjük őket.Legtöbb szülő szinte beleneveli gyerekeibe,hogy ami otthon történik az mások számára tabu,főleg ha szégyellni való. Ezt a borzalmas történetet egy 73 éves asszony mesélte el férje halála után.Eddig azért nem tárta napvilágra,mert férje azt mondta,az ilyen dolgokat legjobb örökre eltitkolni,főleg faluhelyen,ahol örökre megbélyegeznék őket.Ő azonban már másképp látja.A szavaival élve - azt mondta: -Ha a mai világban lettem volna gyerek,azonnal a rendőrséghez fordultam volna a sérelmeim miatt. Hogy odafordult volna segítségért,vagy nem,nem tudni,de az biztos,hogy a mai világban is sok az eltitkolt erőszak a családokban. 
 1950-et írunk,akkor a néni 14 éves volt. Meleg,nyári éjszaka volt,pontosan egy óra,mikor veszekedés hangjaira felébredtem.Az ilyen civakodások,nálunk szinte mindennaposak voltak,de mindig a délutáni órákban,mikor apám hazaért a munkából.Éjszaka még eddig sohasem riadtam fel ilyesmire. Óvatosan leléptem az ágyról,és lábujjhegyen a konyha ajtóhoz lopakodtam.Apám ordított,anyám pedig nyöszörgő hangokat hallatott. -Majd megmutatom én,mi jár annak,aki engem becsap,megcsal az állomás főnökkel,te szemét,ribanc... Apám szinte magánkívül volt,úgy ütötte anyámat a nadrágszíj csatos felével,hogy szegény az aléltságtól már csak nyöszörögni tudott.Nagyon megijedtem,nem tudtam, mit tegyek.Anyám,mindig,ha én kaptam a nadrágszíjból,persze minden esetben ok nélkül,mindig azt mondta:- ne mondd el senkinek,apád sokat dolgozik,azért ideges. Vártam,mikor hagyja abba.Nem kellett sokáig,mert apám a nadrágszíjat anyám nyakára csatolta,és mint egy kutyát kivonszolta az utcára,majd elindultak az állomás felé.Hogy ott,mi történt,másnap anyám mesélte el. Mikor kiértek az állomásra,apám a sínekre fektette és imára tartott kezeit a sínekhez kötözte. -Csak annyit mondott neki: -Imádkozz,hogy jöjjön a vonat! Miután apám ott hagyta,anyám imádkozott,de nem azért,hogy jöjjön a vonat,hanem az életéért. Apám,mikor pirkadni kezdett felkelt és odajött az ágyamhoz.Én mozdulni se mertem,csak a szuszogását hallottam.Borzasztó büdös pálinkaszag csapta meg az orrom,gondoltam alvást színlelek,nehogy gorombáskodjon velem.Elmotyogta,hogy kimegy anyámért az állomásra,ha életben van még hazahozza,ha nincs, ott hagyja,és akkor majd kettesben fogunk élni azután. Mielőtt elindult volna undorító dolgot tett:-Alányúlt a paplanomnak és a fenekem kezdte markolászni.Mikor kielégítette magát,ott hagyott. Félóra sem telt el,mikor hazaért anyámmal.Bevágta az ágyam mellé,és azt ordítozta: -Majd imádkozol még,hogy jöjjön a vonat!Könyörögsz te még... Mikor kiordítozta magát anyámat belekötözte egy székbe...Istenem...engem levetköztetett,és anyám szeme láttára megerőszakolt. Anyám hiába ordítozott,hogy ne bántson,inkább vigye vissza őt a sínekre,mert meg akar halni,apám hajthatatlan maradt. 15 évesen gyereket szültem apámnak.Az az éjszaka életem legborzalmasabb éjszakája volt.Szülés előtt apám megerőszakolt,azt mondta nekem is jobb lesz,mert könnyebben meg lesz a gyerek. A kisfiam,mikor megszületett rögtön felsírt.Apám ekkor a nadrágszíjat a nyakára csatolta,és addig lóbálta,míg szegény gyerek megfulladt.Anyám akkor már nem volt velem,miután elvágta a köldökzsinort kiment az udvarra...,de előtte még azt mondta: -Én a többiben nem akarok részt venni,hallgass apádra! Apám utána arra kényszerített,nadrágszíjjal a nyakamban,hogy halott kisfiam dobjam a vécébe.Azt hittem a szívem szakad meg.Miután megtettem apám levizelte,majd mint aki jól végezte dolgát lefeküdt.Anyám csak utána mert odajönni hozzám. -Meglátod,mostmár minden rendben lesz - mondta megsimogatva az arcom - látod,apád lenyugodott... Anyám vigasztalgatott még egy ideig,de már nem sokat értettem belőle,mert összeestem.Jó pár órát fekhettem eszméletlenül,mikor megláttam anyám arcát,aki vizes ruhával törölgette a homlokom.Mellette egy öregasszony állt,aki,mikor már teljesen magamhoz tértem, kamilla teát próbált belém erőltetni. -Meg kell innod!-mondta parancsolva.Ettől majd rendbe jössz.De nem elég meginni,naponta többször kamilla fürdőt is kell venni. Az öregasszony egy hétig ott tartózkodott nálunk,anyámék etették,itatták,hogy engem meggyógyítson.Mikor felerősödtem elment,de előtte a lelkemre kötötte: -Most az egyszer még nem jelentem az esetet,de ha legközelebb ilyet teszel,nem hallgatok.Örülhetsz,hogy ilyen szüleid vannak. Én a döbbenettől meg se tudtam szólalni.Mire összeszedtem gondolataimat az öreg néni elment. A végén kiderült,hogy anyámék azt mondták neki,hogy én olyan fajta lány vagyok,aki mindenkivel elmegy.A gyerek pedig halva született,és én eltüntettem.Anyámék nem tudom,mennyit fizethettek neki,mert az asszony hallgatott, nem jelentkezett többet. Az eset után apám 18 éves koromig majdnem minden nap megerőszakolt.Közben anyámnak is csinált még 6 gyereket.Mikor nagykorú lettem feleségül adtak egy messzire való 40 éves agglegényhez.Az életem innen kezdve megváltozott.A férjem végtelenül kedves,jó ember volt.Igazi, apa lánya viszony alakult ki köztünk.Soha nem nyúlt hozzám,soha nem bántott meg.Akkor,miért vett feleségül?Sohasem mondta el.Annyit tudtam meg a falu szájától,hogy képtelen volt a szexuális életre.Azzal,hogy engem magához vett az emberek előtt akarta csak bizonyítani,hogy ő is férfi.Szegény már húsz éve halott.Halála után eszembe jutott,hogy meglátogatom anyámékat,hogy számonkérjem a borzalmas gyerekkorom tőlük,de kiderült,hogy már ők is halottak.Egy leány testvéremről tudok,aki elmegyógyintézetben van,valószínű olyan problémák hatására,mint amiken én is keresztül mentem.Egyszer meglátogattam,de sajnos nem volt olyan állapotban,hogy tudtam volna beszélni vele. Azt kívánom a jó Istentől,hogy minden olyan embert ,aki az én szüleimhez hasonló büncselekményt követ el,és nem kerül napvilágra, a legszigorúbb büntetésbe részesítse a halála után. És ez a legkevesebb!Nem vagyok erőszakos típus ,de az ilyen embereket szívem szerint nyársra húzatnám. 
Vége 
Pálné Lele Ilona Igazi szeretet 


                                                       Ajándék
Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam. Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem" "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet." Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút aki olyan öt évesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském" Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba. Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki. "Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt. "Nem, Télapó nem viheti oda neki ahol most ô van. Oda kell ahoz adnom anyukámnak, és így ô odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak amíg ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. "Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz." Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni." "Szeretem anyukámat és azt kívánom bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?" Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is. A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. "De ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a Bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből. Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ez előttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását, szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a komából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja? Két nap múlva, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt. Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt. Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle. A szív olyasmit is megláthat, ami a szemnek láthatatlan.
 

Látomás...
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
 


Anyu, miért?
 Az alkohol adója így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt, Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek siess! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani, Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínüleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu, körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a menyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyon félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó kérdésem, Anyu: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI??? 



Két számla
 Egy este,mikor anya a vacsorát főzte,11 éves fia megjelent a konyhaajtóban,kezében egy cédulával.Furcsa,hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának,aki megtörölte kezét kötényébe,és elkezdte olvasni azt: - virágágyás kigyomlálásáért: 500 ft - a szobám rendberakásáért: 1000 ft - mert elmentem tejért: 100 ft -mert vigyáztam a kishúgomra: 1500 ft -mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 ft -mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 ft Összesen: 4800 ft Az anyja kedvesen ráemelte tekintetét fiára.Rengeteg emlék gyűlt fel benne.Fogott egy tollat,és egy másik cédulára ezeket írta: -mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 ft -az összes átvirrasztott éjszakáért: 0 ft -a sok-sok ringatásért: 0 ft - könnyeid felszárításáért: 0 ft -minden ételért,amit adtam Neked: 0 ft Összesen: 0 ft Amikor befejezte,anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit fiának.A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült le az arcán. Szívére szorította a papírost,és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE! 



Amiben hinni kell... 
Erzsébet 17 éves.A télen barátnőivel sielni ment a hegyekbe,és ott olyan szerencsétlenül esett,hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe.Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben.Erzsébet nem törte el sem a kezét,sem a lábát,mozdulni mégsem tudott többé.Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak,de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott,hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelent számára.Az eset reménytelennek tünt.Megoperálni nem lehetett.A lány két évig feküdt nyakig gipszben.Csak a fejét mozdíthatta kissé. Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba.Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát,és azon gondolkodott,mit is mond majd szerencsétlen lányának.Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak: -Erzsikém,légy bátor!Egy napon meggyógyulsz. Erzsébet pedig azt válaszolta minden alkalommal: -Soha többet nem leszek egészséges,mama... Anyja erőltetve mosolygott és biztatta: -Dehogynem, az orvosok megígérték nekem... Két év múlt el,és Erzsébet még nem gyógyult fel.Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat,elköszöntek tőle és ezt mondogatták: -Te is itt hagyod egyszer a kórházat,Erzsébet.Hinned kell ebben! Az anyja pedig hozzátette: -Gyermekem,higgyél Istenben! -Ah,milyen messze van Isten... A kórház otthonná tud változni.Ha valaki két évet tölt benne,elveszti reményét,hogy valaha is elhagyja.Még az ablakon sem tudott kinézni,azt is másoknak kellett megmondani: -Már rügyeznek az orgonák.Pár nap múlva ki is virágoznak. Máskor meg ezt: -Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben. Erzsébet nagyon sok virágot kapott.A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén,és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal.Erzsébet hálásan mosolygott.Mégis akkor örült legjobban,ha valaki szappant vitt neki ajándékba.Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel,este.Ha a fejét megfordította,párnáján érezte a levendula erős illatát,és közben gyermekkoráról ábrándozott,amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett. Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott,mert látogatónap volt,vasárnap. -Nővér,megérkezett már az édesanyám?-kérdezte Erzsébet. -Igen,lent van és beszélget az orvossal. -Az orvossal,miért? -Nem tudom. Amikor édesanyja a szobába lépett,arca szinte át volt szellemülve. -Gyermekem!-mondta,és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget,amely a lányát körülvette. - Gyermekem,gyermekem!-mondogatta,és könnyek árasztották el az arcát. -Te sírsz ,mama? -Örömömben.Éppen most beszéltem az orvossal.Azt mondja,hogy néhány hónap múlva felkelhetsz.Csak erős akaratod legyen,és meggyógyulsz. Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos -tegnap újra megvizsgáltuk a lányát.Ami a legrosszabb,teljesen elvesztette a reményét,és átadta magát szerencsétlenségének.Mit csináljunk?Csodák sajnos nem léteznek... Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól,ahol az orvossal beszélgetett.Két szörnyű emelet.Az anya lassan,nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön.Azon gondolkodott,mit is tegyen.Hogyan segíthetne gyermekén,hogy visszanyerje bizalmát,reményét,még ha sohasem gyógyulhat is meg. Amikor gyermeke ágyára ült,minden tisztázódott előtte.Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében. -Mama,kérlek,ne mondj hazugságokat! -Miért hazudnék?-mondta csodálkozva az anya,és hangja másképp rezgett,mint szokott.-Jövő vasárnap,majd meglátod,bebizonyítom,hogy hamarosan meggyógyulsz. -Bebizonyítod,hogyan? -Hozok neked valamit,amit még a betegséged előtt kívántál. Amikor az anya hazautazott,otthon átkutatta az egész házat,összetörte az agyagmalacot is,de nem sok pénzt tudott összeszedni.Minden héten el kellett mennie a kórházba,és nem mehetett üres kézzel,a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg.Gondolkozott.Azután levette jegygyűrűjét ,és megsimogatta.Azután határozottan felállt és elment az ékszerészhez. -Asszonyom,nagyon vékony.-mondta az ékszerész. -Igen tudom,éveken át hordtam. Az ékszerész leszámolta a pénzt.És az anya olyasvalamit vásárolt,ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű,új kerékpárt.Amilyet Erzsébet mindig is kívánt. És megint eljött a vasárnap.Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve.Hozta magával a csillogó kerékpárt. -Kerékpár,mama!-nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól.-Te komolyan hiszed,hogy fel fogok kelni?Hát mégis igaz,amit az orvos mondott?Meggyógyulok! Mama,ó milyen boldog vagyok!... A csoda elkezdődött.Amit nem tudott elérni az orvostudomány,azt véghez vitte egy kerékpár.Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát.Milyenek voltak azok az első lépések...! Ma már minden nehézség nélkül kerékpározik. Igen,így történt.És egészen bizonyos,hogy ha majd egyszer Erzsébet édesanyja a jó Isten trónusa elé áll,különös mosollyal a tekintetében fogja mondani: ,,Ugye,megbocsátod nekem,Uram,hogy én magam sem hittem a dologban..." J.H.R. 



Kínos szitu :S
Egy fiatalember ajándékot szeretett volna vásárolni a kedvese születésnapjára, és mivel még csak rövid ideje jártak együtt, hosszas fontolgatás után úgy döntött, hogy egy pár kesztyű lenne a legmegfelelőbb: romantikus, de nem túl személyes. Kedvese húga elkísérte őt a Nordstrom áruházba és megvették a kesztyűt. A húg bugyit vett magának. Csomagolás közben azonban az eladó összekeverte a ruhadarabokat és a húgé lett a kesztyű, a kedvesé pedig a bugyi. A fiatalember ellenőrzés nélkül lezárta a csomagot és elküldte kedvesének a következő kísérő levéllel együtt: "Azért választottam ezt, mert úgy vettem észre, hogy nem szoktál ilyet viselni, mikor este találkozunk. Ha a húgod nem lett volna velem, a hosszú gombosat választottam volna, de ő is rövidet visel, amit könnyebb levenni. Ez az árnyalat nagyon kényes, de az eladóhölgy megmutatta a sajátját, amit az elmúlt három hétben viselt és alig volt még koszos. Felpróbáltattam vele a tiedet és igazán jól nézett ki benne. Bárcsak ott lehetnék veled, hogy én adjam rád elsőnek, mert nem kétséges, hogy más kezek is érinteni fogják, mielőtt még találkozhatnánk. Amikor leveszed, ne felejts el kicsit belefújni mielőtt elteszed, mert a hordástól természetszerűleg kicsit nedves lesz. Gondolj csak arra, hányszor fogom megcsókolni az elkövetkezendő évben. Remélem pénteken is rajtad lesz. Szeretettel... U.i.: A legutolsó divat szerint vissza kell hajtani, hogy kilátsszon egy kis szőr." 2007.03.25 9:42




Segítség


Az öreg Mama már 40 éve New York közelében lakik. Szeretne a kertjében krumplit ültetni, de egyedül van, öreg és gyenge. A fia ártatlanul ül egy börtönben. Sokat leveleznek. "Kedves Fiam, Samuel" Nagyon szomorú vagyok, mert nem tudok a kertemben krumplit ültetni. Biztos vagyok benne, hogy ha itt lennél, tudnál nekem segíteni felásni a kertet. Szeretlek. Mama. Másnap Mama levelet kap a fiától. Kedves Anyám. Ne nyúlj a kerthez. Ott rejtettem el a hullát. Én is szeretlek. Samuel. Másnap hajnali 4-kor lerohanja az öreg házát az FBI, CIA, a Ranger-ek és a Nemzetbiztonsági Hivatal is. Átkutatják a házat és felássák az egész kertet, minden millimétert átkutatnak, de semmit sem találnak. Aztán reggel csalódottan távoznak. Másnap az anyja újra levelet kap a fiától: Kedves Mama! Remélem mostanra már fel van ásva a kerted és ültethetsz bele krumplit. Sajnos csak ennyit tudtam innen tenni érted. Szeretlek. Samuel


Igazi szerelem
Lány: Lassíts. Félek. Fiú: Nem. Ez vicces. Lány: Nem, nem az. Kérlek, ez túl ijesztő. Fiú: Akkor mondd, hogy szeretsz. Lány: Rendben, Szeretlek.Lassíts! Fiú: Most ölelj meg. ...A lány megöleli. Fiú: Letudnád venni rólam a bukósisakot és feltenni magadra?Zavar. Az újságban másnap: Egy motor nekicsapódott egy épületnek egy fék hiba miatt. Két ember volt a motoron, de csak egy élte túl. Az igazság az, hogy félúton tönkrement a fék, a fiú rájött, de nem akarta meg mondani a lánynak. Azért kérte a lányt, hogy mondja, hogy szereti és ölelje át az utolsó pillanatban, hogy érezze a lány szeretetét mielőtt meghal és azért adta át a bukósisakot, hogy a lány túlélje a balesetet.

Gazdag vagy?


Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát. -Nos, mit gondolsz erröl az útról? -Nagyon jó volt apa! -Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek? -Igen. -És mit láttál meg mindebböl? -Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: -Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.


Egyszerű véletlen
 Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt.Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon repült Minneapolisbó l Floridába. A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet a rossz címre. Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről érkezett haza, akit az Úr hazahívott az ő dicsőségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktól érkezett e-maileket. Miután elolvasta az üzenetet, visított és elájult. Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta, majd felpillantott a képernyőn található szövegre: Szerető feleségemnek Időpont: 2005 okt.13, péntek Tárgy: megérkeztem! Drága szerelmem, Tudom, meg vagy lepődve, hogy üzenetet kapsz tőlem.Már számítógépük is vanaz ittenieknek és lehet szeretteinknek e-mailt küldeni. Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van készítve a holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk. Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém. PS.... Tényleg nagyon meleg van idelent!!!


 Mennyit ér?
Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A tegnap történelem...

 Nézd másképp
Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel: “Vak vagyok. Kérem, segítsenek!” Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt: “Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.” Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt: “Tavasz van, és én nem láthatom.” Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!

Nem lesz másképp...

Fizika óra van, és mellette ülök.Ő rám néz és mosolyog.De ő nem úgy néz rám, ő csak úgymond "legjobb barátom".Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkéri a matekfüzetemet.Én odaadom neki, ő rám mosolyog, és az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja köszi.Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, melette ülök sír-sír, mert szakított a barátnőjével. Én megvígasztalom, ő átölel.. érzem, hogy majd kiugrik a szívem.Egy órán keresztül fekszik a karomban, aztán rám mosolyog, arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi.Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.Telnek a napok, az évek látom az éretségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát.Ő rám mosolyog.Én el akarom mondani, hogy szeretem, én el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Etelik rengeteg idő és én minden héten beszélek vele telefonon.és akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál ami nyitva van, nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit, potyognak a könnyeim.Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit.El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom

 

A kisfiú története 
Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe. Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe. A elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint a szögeket beütni a kerítésbe. Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú, egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába. Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie. Ekkor az apja, azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a kerítésből. A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben.. Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt: „Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen! Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen. Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad. Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad. A szavakkal okozott seb is olyan, mint egy fizikai seb! Tiszteld saját magad, Tisztelj másokat, Tartsd a hátad a cselekedeteidért!


Gondolkodj
Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a ...gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: "Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?" Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte. A gyermek azt írta:"SZERETLEK APA!" A tárgyak használatra vannak,... az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE! Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket! Légy ura érzelmeidnek: - vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük, - vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük, - vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük, - vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük, - vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat! A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen! Ezért tart ott az emberiség ahol most... GONDOLKODJ !!!!


Legyen ön is milliomos
Megtörtént eset a német Legyen Ön Is Milliomos műsorában. Az egyik játékos eljutott a fődíjig, ráadásul még nem is használta a telefonos segítséget. Egy darabig ült szótlanul az utolsó kérdés előtt, aztán határozott hangon megszólalt: - Hívjuk fel a feleségemet! Feltárcsázták a nőt, az fel is vette, mondta a műsorvezető a szokásos szöveget, hogy a férje az Ő segítségét szeretné kérni. A játékos átvette a telefont, és a következőt mondta: - Szia drágám! Képzeld, megnyertem a fődíjat, és azt akartam, hogy te tudd meg elsőnek! - Majd megjelölte az "A" választ, ami tényleg jónak is bizonyult.

EGY ÉLET KEZDETE 
-Napló- Okt.5. Ma kezdődött az életem. Apukám és anyukám még nem is tudnak rólam. Kisebb vagyok mint egy gombostű fej, de már önálló lény. Minden testi-lelki tulajdonságom már most meg van határozva. Okt.19. Kialakultak első érpályáim. Anyukám saját vérével biztosítja számomra a vérellátást. Okt.23. Ma megnyílt az ajkam. Jövőre már mosolyogni is fogok, amikor a szüleim az ágyam fölé hajolnak. Első szavam az lesz, hogy "mama". Tisztára nevetséges azt állítani, hogy csupán anyukám testének egy része vagyok, s nem önálló lény. Hiszen még a vércsoportom sem azonos az övével. Okt.25 A szívem elkezdett dobogni ! Megállás nélkül fogja végezni feladatát mindaddig, amíg csak létezem. Milyen csodálatos dolog ! Nov.12. Most az ujjaim kezdenek formálódni a kezemen. Velük fogok baráti jobbot nyújtani. Nov.20 Anyukám csak ma tudta meg az orvostól, hogy a szíve alatt hord engem.Milyen nagy lehet az öröme ! Nov.25. Szüleim bizonyára azon tanakodnak : milyen keresztnevet adjanak. Jaj, de izgalmas ! Nov.28. Szerveim teljesen kifejlődtek. Dec.10. Növekszik a hajam és a szemöldököm. Dec.13. Rövidesen látni is fogok. Már csak egy vékony hártya zárja a szemhéjamat. Milyen csodálatosak lehetnek a színek, a fény, a virágok ! De a legjobban annak örülök, hogy majd láthatom anyukámat. De még hat hónap odáig ! Dec.24. A szívem teljesen kialakult. Vannak kisbabák, akik szívbetegséggel jönnek világra. Ilyenkor mindent megtesznek a szülők, hogy meggyógyíttassák őket. Az én szívem, szerencsére, ép és egészséges. Jövő karácsonyeste már én is gyönyörködöm a tündöklő karácsonyfában ! Dec.28. Nem fogok megszületni. Nem fogok élni. Ma elpusztítanak. Pedig a szüleim keresztyének... :(


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Viagra Apotheke Deutschland EllSync

(EllFloala, 2019.09.05 04:35)

Vente Cialis Allemagne Cephalexin Dogs Side Effects Levitra Generique [url=http://addrall.com]order alli diet pills to canada[/url] Osu Levitra En France

isotretinoin price find on line KelRock

(KelRock, 2019.03.14 02:19)

Buy Prednisone Acetate Eye Drops Buy 5mg Daily Cialis Cheap Cephalexin For Toothache [url=http://allngos.com][/url] Retin A Without Script Kaufen Cialis 20mg Cialis 20mg Tablets